Az országgyűlési választások idején nemes egyszerűséggel csak 4. számú választókerületként tartották nyilván azt a területet, amely két várost és ötvenkettő községet foglal magába Veszprém megye dél-nyugati sarkában. A Bakony, a Keszthelyi-hegység és a Balaton által körbezárt területnek annak ellenére nincs valódi központja, hogy formailag két város is található benne. Ebben valószínűleg közrejátszik, hogy mindkét település csak rövid idő óta gyakorolhatja a modern városi létet, a köztük lévő rivalizálás és a széttagolt területen kialakult kisebb központok eleve megnehezítik a valódi körzetté alakulást.

A választókerületet délen közkedvelt fürdőhelyek – Révfülöp, Badacsony, Szigliget – észak-nyugaton Sümeg és a hozzá kötődő kisebb-nagyobb községek határolják. A nyugati szélén a Keszthelyi-hegység keleti oldalára felfutó falvak mintha már nem is ebben a körzetben lennének. A térség többi részétől elválasztja őket a 84. sz. főútvonal és a hagyományos keszthelyi kapcsolat. A szoros gazdasági kötődés ellenére is külön életet él a korábban az ajkai körzethez tartozó Nyirád, egyre önállóbb arculata alakul a Káli-medencében és az Dörögdi-medencében lévő falvaknak. A térség közepében lévő Tapolca pedig tehetetlenül nézi, hogy igazán senki sem akarja vezérré választani.

A körzettől távolabb élőknek, vagy a politikáról nagyobb léptékben gondolkodóknak persze lényegtelen, hogy a hatalmi szóval egybeterelt településeket mennyire különböző problémák feszítik, az itt élők mennyire eltérő üzeneteket küldenének ország házába. A képviselői szék megszerzéséért csatába szállóknak azonban legalább az urnák lezárásáig figyelni kellett a sokféle hangra. Vagy legalábbis úgy kellett tenniük, mintha figyelnének, ha a szavazók bizalmát el akarták nyerni.

A korábban két önálló választókerülethez tartozó községeket, illetve az alig negyedszázada várossá lett Tapolcát és a városként nála is  fiatalabb, de mégis patinás Sümeget az utolsó “pártállami parlament” képviselői rajzolták egybe az országos ellenzéki vezetők akaratával egyezően. A döntés nem volt szokatlan az itt élőknek, de rendszerváltás címén kicsit kellemesebb dolgokat is el tudtak volna képzelni. Hisz az elmúlt negyven-ötven évben szinte nap mint nap éltek át hasonló fölülről jött változásokat. Talán a legmeghatározóbb volt ezek közül, hogy 1950-ben Zalától Veszprém megyéhez csatolták mindkét járás területét, majd 1966-ban teljesen megszüntették a sümegi járás önállóságát. Az addig oda tartozó községek közül néhányat a teljesen eltérő fejlődési utat bejáró “szocialista iparvároshoz”, Ajkához, a többit pedig az ismét városi jogot szerző Tapolcához csatolták. A közigazgatási változásokat csak tetézte az “egészségügyi integráció”, amelynek köszönhetően tíz évvel a járás megszüntetése után elvették a sümegi kórház önállóságát, s azt a tapolcai intézményhez csatolták.

Kosár a szocialistáknak

Ilyen előzmények után jutott el a térség az “első szabad választáshoz”. Az 1990-ben jelöltállításra készülő pártok nehéz helyzetben érezték magukat, mert a választás előtt még mindenki azt hitte, hogy olyan személyt kell keresni, aki a körzet minden részében megfelel a választók elvárásainak. A hiedelem később tévesnek bizonyult. Részben kiderült, hogy nem létezik ilyen személy, ugyanakkor bárki azzá válhat, ha a pillanatnyi politikai hangulat ezt hozza magával.

A szocialisták először a körzet akkor leköszönő képviselőjét, Sebők János vezérőrnagyot akarták indítani, aki 1987-től kezdve egyre többször hallatta hangját az országházban. Elsőként kezdeményezte például parlamenti szinten a hadsereg pártirányításának megszüntetését. A kemény kezűnek, ugyanakkor következetesnek ismert helyőrségparancsnok nemet mondott a felkérésre, a szocialisták helyett a Hazafias Választási Koalíciót választotta. Országos népszerűségének köszönhetően másodikként került fel a szervezet megyei listájára, az akkor még ugyancsak itt forgolódó, de később keresztény-demokratává vált dr. Mikola István mögött.

Az MSZP számára a tábornoki kosárral gyakorlatilag lezárult a verseny. A párt színeiben végül elindított Tóth Tamás sümegi tanácselnök már csak lakóhelye és foglalkozása miatt sem számíthatott kiváló eredményre a többségében Tapolcához kötődő, és a múltat éppen megtagadni készülő településeken. Már az is nagy eredménynek tekinthető, hogy a nemrég debütált városi vezető Sümegen csekély különbséggel megnyerte az első fordulót. A második fordulóra való bejutáshoz ez kevés volt.

Kicsit jobb választásnak tűnt a szabaddemokraták által indított nyugalmazott belgyógyász főorvos, dr. Sáry Gyula. A magas szintű klasszikus műveltséggel és kellő vitakészséggel felvértezett tapolcai orvos azonban nem járt sok sikerrel. Ahogy a négy évvel későbbi választás is megerősítette, az úgymond liberális pártoknak nem nagyon terem győzelem ezen a vidéken. Egyéni sikereként könyvelhető el, hogy amíg a pártja sehol, ő személy szerint Badacsonytördemicen és Szigligeten megszerezte az elsőséget a választás 2. fordulójában.

Az ismeretlen leltárellenőr

Az igazi meglepetést az MDF-es jelölt, a sok visszautasítás után, jobb híján kiválasztott Csizmadia István okozta mindenkinek. A tapolcai ÁFÉSZ 32 éves leltárellenőrétől nem nagyon tartottak az ellenfelek. Igazán még az őt indító párt tagjai sem bíztak a sikerben. Hisz, ha a könnyű győzelmet előre látják, akkor bizonyára többen megfontolják az indulást. “A kampány indulása előtt jó néhány prominens személyt megkerestünk, hogy legyen a párt jelöltje ..amikor a felkért személyek közül mindenki visszakozott, akkor gondoltunk arra, miért ne indulnék én” – nyilatkozta később a helyi lapnak az MDF-e s jelölt.

A választás első fordulójában a tapolcai körzet településeinek többségében és összesítettben is Sebők János szerezte meg az első helyet 23,2 százalékkal, második helyen 16,7 százalékos eredménnyel dr. Sáry Gyula, az SZDSZ-es jelölt végzett és 16,6 százalékkal harmadik lett az MDF-es jelölt. A jól szereplő, de tovább nem jutó kisgazda (14,5 százalék) és kereszténydemokrata (10,4 százalék) jelöltek főként a sümegi körzet nyugati szélén lévő településeken szereztek győzelmet, a szocialista Tóth Tamás (8,0 százalék) sümegi győzelme ellenére is messze lemaradt a élbolytól. A pártlisták versenyében 20-20 települési győzelemmel holt verseny alakult ki az MDF és az FKgP között, a KDNP pedig 11 helyen lett első.

A második forduló eredményét minden bizonnyal az határozta meg, hogy a kisgazda és kereszténydemokrata szavazótábor egy része a versenyben maradt három jelölt közül az MDF-es jelöltet választotta. Hisz amíg a HVK és az SZDSZ jelöltje gyakorlatilag változatlan szavazótábort mozgatott meg, addig Csizmadia István 4826 szavazatról 8077 szavazatra javította eredményét.(lásd 1. sz. melléklet) “Pártomon kívül jelentős támogatást jelentettek számomra a kereszténydemokraták és a kisgazdák voksai…Ez számomra teljes támogatást jelentett, hiszen a világnézetük miatt nem számíthatott voksukra a HVK jelöltje, Sebők János. A kisgazdák pedig a várható koalíció jegyében álltak mellém” – nyilatkozta a már említett írásban Csizmadia István.

 A konzervatív támogatásnak köszönhetően az MDF-es jelölt a sümegi térségben mindenütt megszerezte az abszolút többséget, nem volt ritka a 80, sőt 90 százalékos győzelem sem. Ő bizonyult a legjobbnak a tapolcai körzet 32 települése közül 19-ben is, de Tapolcán csak 17 százalékra futott a népszerűségéből. (Mert itt ismerték – magyarázták az ellendrukkerek.)  Tapolcán ismét Sebők János vitte el a pálmát 52,4 százalékkal, de ez már nem segített rajta.

Az ébredés

A siker feletti öröm nem sokáig tartott. A körzet polgárai talán az országos  átlagnál is hamarabb kiábrándultak az MDF-es képviselőből.

“1. Jelöltünk. 2. Választottunk. 3. Visszahívunk?!?” – jelent meg Szegénységi bizonyítványaink címmel kerettel kiemelve a Tapolcai Körkép szerkesztőségi kérdése a második forduló után. Persze visszahívásról szó sem lehetett.

Az új képviselő a ciklus alatt nem sokat találkozott választóival, és a parlamentben is alig hallatta hangját. Pedig üzenet lett volna elég: sorra mentek csődbe a körzet nagyobb szövetkezetei, évek óta halódik a szigetelőanyag gyár, a bauxit bánya, válságba került a bortermelés, de még az idegenforgalom sem olyan mint régen volt. A képviselő azonban hallgatott. Ezt olyan tökélyre vitte, hogy a tapolcai polgármester ciklus vége felé már egyszerűen “néma leventének” titulálta az új belgyógyászati pavilon átadási ünnepségén.

Az átmenet

Az 1990-es parlamenti és az önkormányzati választás között a legtöbb párt együtt maradt a körzetben, de 1990. októberében mindegyik szervezetnél megindult az erózió. Akik képviselőként, vagy bizottsági tagként valamilyen funkcióhoz jutottak, azok saját dolguk után néztek. A többiek lassan rájöttek, hogy nekik ebben a partiban már nem osztanak lapot. Sok párt helyi szervezete gyakorlatilag megszűnt, vagy létszáma néhány főre csökkent. Ha valami fentről jött párttagtárs miatt mégis összejöttek, akkor a rendezvényen általában többen voltak a külső érdeklődők, mint az adott párt tagjai. Egyedül a szocialisták maradtak együtt mindvégig. Igaz, a ciklus első felében ők is jelentősen megfogytak. A politizálás ebben az időszakban az önkormányzatokra tevődött át, de megfelelő helyi sajtó hiányában erről vajmi keveset tudtak a polgárok.

A térség életét leginkább meghatározó tapolcai képviselő-testületben a szocialisták szereztek többséget. A polgármester megválasztásakor mégis alulmaradtak az MDF-el és a kereszténydemokratákkal szövetkezett SZDSZ-es képviselőkkel szemben. Ám a liberális-konzervatív házasság nem sokáig tartott, a kívülről hozott polgármestert először az MDF-esek, majd az SZDSZ-esek hagyták magára. 1992. augusztusi lemondása újabb koalícióra késztette az MDF-es és kereszténydemokrata képviselőket. Az alpolgármesteri székért cserébe szocialista polgármestert választottak a városnak. Az új koalíció – a polgármester ügyes káderpolitikájának is köszönhetően – kisebb zökkenőkkel a választási kampány megindulásáig fennmaradt. Ekkor azonban egyes MDF-es képviselők az önkormányzati költségvetési javaslat elutasításával és egy, a polgármester ellen fogalmazott interpellációval rövid időre felrúgták a békét. Egymás kártyáinak megismerése után azonban ismét elásták a csatabárdot.

Sümegen a pártok még a tapolcainál is kevesebb szerephez jutottak. A város anyagi gondjai, a kórház jövőjével kapcsolatos örökös viták nem hagytak időt a pártoskodásra.

A parlamenti választások közeledtével, 1993 kora őszén minden pártban megpezsdült az élet. Az ekkor már több mint száz fős tapolcai szocialista szervezet mellett egyre erősödött az MDF, néhány oda-vissza kizárás lebonyolítása után túllépte a bűvös öt főt a Fidesz, és ismét szervezkedni kezdtek a közben jó részt vállalkozóvá avanzsált szabaddemokraták. Az itt is két részre szakadt kisgazdapártból a “függetlenek” mutattak talán nagyobb aktivitást, bár a kárpótlási licitek hajrájában ők sem sokat foglalkoztak az elvontabb politizálással.

A három mandarin

A gróf

Az MDF-esek döntése valószínűleg már a előző választás után azonnal megszületett arról, hogy Csizmadia István helyett új jelöltet kell keresniük. A tapolcai leltárellenőr a közben eltelt három év ellenére pont olyan ismeretlen volt a körzetben, mint a 90-es választás idején. De amíg akkor ez még előnyt jelentett, 93-ban már inkább hátrányt.

A helyiek választása végül dr. Bethlen Istvánra, a párt parlamenti képviselőjére esett, aki szívesen vállalta a felkérést. A jelöltségét jóváhagyta a megyei vezetőség is. A döntésben valószínűleg közrejátszott, hogy a Bethlenhez közvetlenebbül kötődő Balatonfüred, Szabó Tamás privatizátor miniszter körzete már foglalt volt.

A jelöltséget szeptember utolsó napjaiban, a megyei vezetőség hivatalos közleményét jóval megelőzve kiszivárogtatták, és ezzel megindult egy sajátos választási kampány a körzetben.

A tábornok

Korán kezdték a jelöltkeresést a szocialisták is. Az első körben mintegy tíz személy került szóba, köztük a tapolcai polgármester, több önkormányzati képviselő és a Bakonyi Bauxitbánya Kft. vezérigazgatója, dr. Fazekas János, aki nem vállalta a szocialisták feltételeit, de később függetlenként mégis elindult. A területi szervezet októberi gyűlésén három személy közül választottak. Káloczi Kálmán badacsonytomaji polgármester és Igaz Sándor, egy alig harminc éves helyi pedagógus végül is alulmaradt a versenyben Sebők János nyugalmazott vezérőrnaggyal szemben. A négy évvel korábbi válasszal ellentétben a tábornok most igent mondott, de a jelöltséget csak párton kívüliként vállalta.

A gyűlésről kiszivárgott hírek szerint a döntés főként azon alapult, hogy a többség kit nem akar indítani. Sebők János későbbi fölényes győzelmében ekkor még nem bíztak annyira, mint utólag.

A fogorvos

Tovább tartott a tanakodás a szabaddemokratáknál. A bizonytalanságot jelzi, hogy a jelölteknek szervezett tréningen még ketten vettek részt a körzetből. De felmerültek országos nevek is, például a Szigligethez kötődő Mécs Imréé. A választás végül is dr. Orbán István balatonedericsi fogorvosra esett. A 47 éves jelölt saját bevallása szerint a 90-es választások előtt kezdett politizálni. Ekkor a helyi önkormányzat mellett azonnal tagja lett a megyei közgyűlésnek, sőt megbízták a közgyűlés egészségügyi, szociális és környezetvédelmi bizottságának vezetésével is.

Bár a három jelölt teljesen eltérő életpályát futott be, egy dologban sok hasonlóságot mutatnak: mindegyikük kicsit elüt a környezettől. Akárhogy is igyekeztek közvetlennek mutatkozni, mindhárman kicsit máshonnan nézik a világot, mint az úgymond egyszerűbb emberek. Bethlen Istvánnál az arisztokrata származás, neveltetés, a nyugati tapasztalatok, Sebők Jánosnál a tábornoki rendfokozat, a helyőrség parancsnoki gyakorlat, Orbán Istvánnál pedig a falusi fogorvosi státusz magyarázza talán ezt.

Futottak még

A fő esélyesként számon tartott jelölteken kívül tizenhárman jelezték indulási szándékukat a hivatalos kampány időszak elején. Az esélyesek közé sorolták még Rátosi Ferencet, a Független Kisgazdapárt 32 éves megyei főtitkárát, Resch Mihály nyugdíjas agrármérnököt, a KDNP jelöltjét, aki néhány tucat szavazattal került a tapolcai testületbe egy pótválasztás során, és a korábban már említett Fazekas Jánost, a bauxitbánya vezérigazgatóját.

A párt viszonylagos jó híre ellenére a jósok és amatőr elemzők már ekkor nem sok esélyt adtak a Fidesz jelöltjének, dr. Bauer Nándornak. Eredetileg a tapolcai képviselő-testület egyetlen Fideszese, a helyi közélet egyik legismertebb alakja, Papp Zoltán építész volt esélyes a jelölésre. Ám szerencsétlenségére – vagy talán szerencséjére – kicsit megorrolt rá a jelölt állítást demokratikusan jóváhagyó országos illetékes, amikor rövid időre elhatárolta magát a belső háborúkat vívó 5-6 helyi fiatal demokratától. A helyette indított Tapolcán lakó, de Ajkán dolgozó szemész főorvos legfeljebb az életkorával verhette meg a többi indulót, hisz a hírek szerint közelebb állt a hetvenhez, mint a hatvanhoz.

Persze az évek száma nem minden, hisz a későbbi győztes is túl van már a hatvanon,  és hasonló a 64 éves nemesgulácsi Illés Imre életkora is, aki a Munkáspárt Tapolca környéki koordinációs bizottságának elnökeként indult a versenyen. A kiesők jó része egyébként a legszebb férfikorában próbálkozott a képviselőséggel. Negyvenedik évében jár Szarka László üzemgazdász, az Agrárszövetség jelöltje, 49 éves Hergovits János építőmérnök, akit a Köztársaság Párt és Simon Lajos dabronci polgármester, akit a Egyesült Történelmi Kisgazdapárt indított el, 44 éves Erdélyi Balázs építész, múzeumigazgató a Nemzeti Demokrata Szövetség jelöltje, 38 évével a legfiatalabb volt a derékhadban Pollák Attila üzemmérnök-pedagógus, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt favoritja, 48 éves Tóth József a független jelöltként induló egykori ökölvívó, építőipari szakmunkás, ma egyéni gazdálkodó.

Kacérkodott az indulással, de már az időmérő futamon elbukott Trapli Lajos, a Vállalkozók Pártjának színeiben, Rózsavölgyi János, aki a Magyarországi Zöldpártot képviselte volna és Lendvai György, a jövőjét színesfémüzlettel megalapozó közismert tapolcai vállalkozó, akit a Cigányok Szolidaritási Pártja akart elindítani.

Az ajánlócédulák leadását követő rajt előtti névsorolvasáson végül is 14 jelölt került a listára. Többségük valamilyen párt színeiben, ketten pedig függetlenként.

Plakátok és újságok

A jelöltek egy része minden kínálkozó lehetőséget kihasznált, hogy a választópolgárokkal megismertesse magát. De voltak olyanok is, akik szinte titokban tartották jelöltségüket, például a megyei lap ingyenesen és eleinte korlátozás nélkül közölt választási kampányhíreiben sem szerepeltették magukat.

A plakát versenyben az SZDSZ, az MDF és a FIDESZ járt az élen, majd őket kicsit lemaradva követte a többi párt. Néhány szervezetnek arra is tellett, hogy megfizessék a plakátragasztókat, de legtöbb párt tagjai maguk vették a kezükbe a csirizes vödröt és az ecsetet. Különleges színfoltja volt a kampány ideje alatt minden falú főutcájának Bethlen István villanyoszlopokra szerelt képe. A nagyobb falvakban általában kettő-három is lemosolygott az arra járókra.

A plakátok általában afféle felnagyított igazolványképek voltak a párt ideológiájával összevágó virágdíszekkel, színekkel és nemzeti jelképekkel. Kivételt talán csak Fazekas János egész alakos képe jelentett. Az egyediség pozitív hatását azonban lerontotta, hogy a madártávlatból lefényképezett integető jelölt túlságosan “megrövidült” a rosszul választott perspektívának köszönhetően.

A helyi újságok mellett a kampány egyik legfontosabb eszközévé vált a nagyobb településeken működő kábeltelevízió. Sokszor ott is bejátszották a pártok videóra vett reklámjait, ahol egyébként csak a műholdas adások közvetítésére használták a kábelt.

Az egyes jelöltek által használt kommunikációs eszközök körét persze meghatározta a párt anyagi helyzete, a kampánystáb ötletessége és személyes kapcsolatai. Bethlen István például az MDF-nél máshol is alkalmazott hírlevelek segítségével tájékoztatta a választókat fontosabb programjairól. A mindenkihez eljuttatott brosúrákon kívül személyre szóló üzenetet küldött az első választóknak.

Sebők János az MSZP évek óta működő helyi lapját használta fel, amelyben közvetlen megnyilatkozásait ismert emberek őt dicsérő nyilatkozataival próbálták erősíteni.

Orbán István az általános szórólapok mellett külön  nyomtatványon köszöntötte  a nőket, és állandó szereplője volt a megyei lap kampányrovatának. Az itt közölt 15-20 soros írásokban a jelöltek, vagy szervezőik számoltak be “kívülállóként” a legutóbbi kampányeseményről. Hogy mennyire a lapban való megjelenés volt a fontos, azt az is mutatja, hogy a “tudósítás” alapjául szolgáló gyűlés helyszíne sokszor nem is szerepelt az írásban.

A tartalom

A választási gyűléseken megfogalmazott, vagy a plakátokon, újságokban, helyi televíziókban megjelenő üzenetek nem nagyon tértek el egymástól. Legtöbb jelölt arra kérte a választókat, hogy “ne a múltra, hanem a jövőre szavazzanak”. Mindegyikük a mezőgazdaság támogatását, az idegenforgalom fejlesztését, a környezetvédelem megerősítését, a borkereskedelem újra élesztését, új munkahelyek létesítését és vállalkozásbarát gazdaságpolitika kialakítását ígérte.

Jelentős hangsúlyt kapott a gyűléseken és közleményekben a belső és a kifelé irányuló összefogás szándéka, az Európához való csatlakozás. Több jelölt szólt a gyermekek, a (kis)nyugdíjasok, a családok, a családfenntartók felkarolásáról, és persze mindenki hitet tett a rend, törvényesség és a demokrácia mellett.

Mivel a jelöltek mindig az éppen megcélzott közönséghez próbálták igazítani a mondanivalójukat, nem derülhetett ki, hogy kit és mit képviselnének valójában megválasztásuk esetén.

Kampányfogások és kihagyások

A tartalomnál jobban jellemezte az üzeneteket, hogy ki hogyan mondja, illetve mint hallgat el. Mint korábban már említettük, a Fideszes jelölt például az életkorát tartotta titokban. Mások a végösszeget megmondták, csak néhány évet felejtettek ki a korábbi politikai működésükből. Sőt néhány esetben a jelent is jótékony köd borította. Például Bethlen István első három hírlevelén egyszer sem fordul elő az MDF neve. A jelöltet, illetve családját korábban megillető grófi cím egyszer szerepelt nagyobb példányszámú propaganda anyagban, a Tapolcai Újság választási különszámában. A lapot eredetileg útra indító tapolcai képviselő-testület határozatban hívta fel a főszerkesztő és a felelős kiadó figyelmét arra, hogy a jövőben tartózkodjanak a hasonló lépésektől.

A jelöltek közül egyedül Bethlen István fotója szerepelt több alkalommal is megyei lapban. Egyszer még a lap vezetőivel is reklámoztatta magát. November közepén feleségével tisztelgő látogatást tett a Napló szerkesztőségében. Ennek eredményeként a másnapi lapban három hasábon mosolyogtak az olvasókra a főszerkesztő és helyettesei társaságában. Talán ennél is hatásosabb volt az a március elején megjelent kép, amely Bethlent a jelölttárssal, Fazekas Jánossal, a Bakonyi Bauxitbánya Kft. vezérigazgatójával ábrázolja komplett földalatti felszerelésben a bányába való leszállás előtt. A három hasábos fotó a címoldalon, a lapfej alatt jelent meg, ahol világszenzációkról szokták tudósítani az olvasókat.

Választási kisgyűlések

A sajtó mellett fontos szerepet játszottak a kampányban a választási gyűlések. A megyei sajtó tanúsága szerint Sebők János és Orbán István a választókerülethez tartozó 54 település több mint háromnegyedében megfordult a kampányidőszak alatt, a két városban – Tapolcán és Sümegen – többször is.

Bethlen István ebben az időszakban már kisebb aktivitást mutatott, mivel ő korábban megismerkedett, illetve megismertette magát mindenkivel. 1993. októberétől kihasznált minden eseményt, hogy potenciális szavazóival találkozzon. Ezek általában nem önálló, saját szervezésű rendezvények voltak, hanem olyan programok, amelyek a képviselő-jelölt részvétele nélkül is létrejöttek volna. Részt vett például tűzoltó egyesület jubileumi közgyűlésén és szakmai bemutatóján, koszorúzásokon, sportrendezvényeken, különböző emlékművek, intézmények avatásán, találkozott cigányokkal, járt a nő és nyugdíjas klubokban, egyesületnél, vallási szertartásokon, gyülekezetekben, bauxit bányában… Egy szóval mindenütt, ahol láthatták, ahol felvehették videóra, ahol lefényképezhették, ahol írhattak róla az újságokban.

A többi induló aktivitását általában a jelöltek anyagi helyzete határozta meg. A pártjaiktól ha kaptak is pénzt az utazásra, reklámra, a segítség általában már későn érkezett. A három főesélyes mellett a legnagyobb aktivitást dr. Fazekas János mutatta. A független jelölt útjait mintegy húsz fős – barátokból, ismerősökből álló – stáb szervezte.

Vőfélyek minden mennyiségben

A rendezvényeken legtöbbször “csak” résztvevőként megjelenő Bethlen István taktikája már csak azért is szerencsésnek bizonyult, mert egy-egy választási gyűlésként hirdetett összejövetelen – függetlenül a jelölt személyétől – általában csak 10-15 főnyi közönség vett részt. Harmaduk az érintett párt soraiból került ki, ugyanannyian voltak a vetélytársak megfigyelői és a független érdeklődők is. A közönség legtöbbször a szegényebb rétegekből, a munkanélküliekből, téesz nélkül maradt földművesekből, pedagógusokból verbuválódott. De a kampány időszak második felében már egyre több régi elvtárs bizakodó arca is feltűnt a rendezvényeken. Csak Pető Iván tapolcai ülése mutatott jelentős eltérést az általános gyakorlattól. Az első kampány időszak utolsó csütörtökén rendezett gyűlésen már inkább a vállalkozókból, intézményvezetőkből álló felső középosztály képviseltette magát a mintegy 240 főnyi közönség soraiban. Többen kíváncsiskodtak más pártok rendezvényein is, ha valami nagy ember kísérte a jelöltet. A legnagyobb tömeg – mintegy ezer ember – Torgyán József több mint két órás tapolcai beszédét ülte, illetve állta végig a Batsányi Művelődési Központban és környékén.

A Sebők János társaságában ugyanitt fellépő Horn Gyulára mintegy 7-800 ember volt  kíváncsi. A szocialisták az ismert emberek rendszeres szerepeltetését már 1991-ben elkezdték. Három év alatt gyakorlatilag a párt teljes vezérkara megfordult a körzetben. A kampány idején is ők voltak a legaktívabbak ezen a területen. Megfordult a körzetben Keleti György, Csehák Judit, Pál László, Suchmann Tamás parlamenti képviselő, dr. Orosz Sándor a párt agrárszakértője, Pál Béla a szervezet megyei elnöke.

A szocialistákhoz hasonló nagy vendégjárást bonyolított le Bethlen István is, de ő – talán érthető okokból – nem pártjának vezetőit hívta gyűléseire. A több gyűlésére is ellátogató Habsburg Ottón kívül főleg szakembereket szerepeltetett, akik közvetlen válaszokat próbáltak adni a térségben élők problémáira. Így tartott közös fórumot például dr. Andréka Bertalannal, a népjóléti tárca helyettes-államtitkárral, Kassai Róberttel, az IPOSZ alelnökével, Wenckheim Rezsővel, az osztrák gazdasági kamara ipari szekciójának elnökével, és vendégül látta például az SZDSZ-es Hága Antóniát is a tapolcai cigányklubban.

Vacsora madarakkal

Főként a szakértelmet hangsúlyozta gyűlésinek témájában és a vendégek megválasztásában az SZDSZ-es jelölt is. Találkozott borászokkal, horgászokkal, idegenforgalmi és mezőgazdasági szakemberekkel, vállalkozókkal. A már említett Pető Iván mellett vendégei között szerepelt Konrád György író-politikus, Huszár Pál, a megyei közgyűlés alelnöke, és nagyon sok színész, többek között Kézdy György, Maksa Zoltán, Trokán Péter és Papadimitriu Athina.

Új színt hozott a kampányba az SZDSZ által rendezett választási vacsora Badacsonyban. Az amerikai szokásokhoz hasonlóan végigjárták a körzet szerintük fontosabb személyeit, hogy akarnak-e Pető Ivánnal vacsorázni. A jelentkezők persze előre letették a vacsora árát. Ezért cserébe – az illusztris társaság mellett – roston sült “Pető szeletet” és “Orbán palacsintát” kaptak különböző finom italok társaságában. Az igazi ínyencfalat azonban a köret volt, a kemény sárgarépa, karfiol és spenót masszából megformázott piros fehér és zöld madár a vendégek tányérján. Többeknek erről Rákosi elvtárs zsírból megformázott mellszobra jutott eszébe. Egyik tanácstalan vendég pedig csak annyit jegyzet meg a bajsza alatt, hogy régen legalább a vörös csillagot nem etették meg velünk.

Más nagy emberek

Több ismert személy megfordult a kevésbé esélyes jelöltek gyűlésein is. A Nemzeti Demokrata Szövetség Pozsgay Imrét, Beke Katát, Bíró Zoltánt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Király Zoltánt, Podkoniczky Istvánt, Vadász Jánost, az Egyesült Történelmi Kisgazdapárt Pohankovics Istvánt, a Köztársaság Párt Palotás Jánost, a Vállalkozók Pártja Zwack Pétert, a Fidesz Glattfelder Bélát, Pokorni Zoltánt, a Kereszténydemokrata Néppárt Gáspár Miklóst, Mikola Istvánt, a Munkáspárt Thürmer Gyulát, a független Fazekas János Fodor Istvánt, a Független Kisgazdapárt pedig Gyimóthy Gézát szerepeltette a már említett Torgyán Józsefen kívül a párt jelöltjének gyűlésén.

A nagy emberek híre általában több érdeklődőt vonzott az ülésekre, de sokszor még így is két kézen meg lehetett számolni a jelenlévőket.

Csendes volt a kampány

A kampány időszak alatt különösebb esemény nem történt, ha csak azt nem soroljuk ide, hogy a Munkáspárt egyik tapolcai gyűlését ismeretlen tettesek bombariadóval akarták megzavarni. Az előadást tartó Thürmer Gyula pártelnököt és a több mint száz főnyi közönséget azonban a rendőrségről érkezett hír hidegen hagyta, és a terem átvizsgálása alatt is zavartalanul folyt tovább az ülés.

Kisebb provokáció zavarta meg az SZDSZ kampányzáró nagygyűlését is Tapolcán, de Pető Iván és néhány markos szimpatizáns végül is távozásra késztette a beszédekbe bele-bele kiabáló, magát konzervatívnak minősítő középkorú férfit.

Majdnem botrány lett a kővágóörsi településgazdának abból a tévedéséből, hogy a szavazás előtt nemcsak a szavazóhelyiségek faláról, hanem a négy évvel korábbi szabályoknak megfelelően, azok 100 méteres körzetéből is el akarta távolíttatni a pártok plakátjait. Ráadásul a takarítást végző fiatalok még túl is teljesítették a tervet.

A tapolcai MDF-esek a fényes nappal, tévékamerák előtt zajló akciót, már úgy jelentették a rendőrségen, mintha ismeretlen tettesek lopnák a Bethlen Istvánt ábrázoló elefántfüleket a villanyoszlopokról.

A félreértést látva az eredeti utasítást is kiadó – saját állítása szerint MDF-es – jegyző az önkéntes tűzoltók segítségével visszaszereltette Bethlen István képmását a villanyoszlopokra. Nem sokkal később a rendőrség kihallgatta a településgazdát, de a félreértés tisztázása után ejtették az ügyet. Legkésőbb az illetéke tapolcai választási bizottság értesült az esetről. Mivel az eredeti állapotot közben visszaállították, az ügyet ők is lezártnak nyilvánították.

Az első szavazás

A szavazás első fordulójában a körzet 44 ezer választópolgárából 31.300 jelent meg az urnák előtt, a választók 70,52 százaléka. Az eredmények az alábbiak szerint alakultak:

Egyéni eredmények

1. 1. Sebők János MSZP 8762   28.38%
   2. dr. Bethlen István MDF 5423   17.56%
   3. dr. Orbán István SZDSZ 4716   15.27%
   4. Rátosi Ferenc FKGP 3390   10.98%
   5. Resch Mihály KDNP 2227    7.21%
   6. dr. Bauer Nándor FIDESZ 1438    4.66%
   7. dr. Fazekas János független 1297    4.20%
   8. Illés Imre Munkáspárt 799    2.59%
   9. Hergovits János Köztársaság Párt 622    2.01%
   10. Simon Lajos EKGP 530 1.72%
   11. Erdélyi Balázs NDSZ 480 1.55%
   12. Pollák Attila MSZDP 464 1.50%
   13. Szarka László Agrárszövetség 439 1.42%
   14. Tóth József független 291 0.94%

Területi listák

1. 1. MSZP 8552   27.70%
   2. SZDSZ 5521   17.88%
   3. MDF 4178   13.53%
   4. FKGP 4064   13.16%
   5. KDNP 3169   10.26%
   6. Fidesz 1925    6.23%
   7. Munkáspárt 811    2.63%
   8. Köztársaság Párt 678    2.20%
   9. MSZDP 493    1.60%
   10. EKGP 461 1.49%
   11. Agrárszövetség 427 1.38%
   12. NDSZ 387 1.25%
   13. Vállalkozók Pártja 180 0.58%
   14. Konzervatív Párt 22 0.07%

Az választókerület 25 településén – köztük a két városban, Tapolcán és Sümegen is – Sebők János bizonyult a legjobbnak. A győzelmek közül 20 a 33 településből álló tapolcai térségre esett. 13 győzelmet szerző Bethlen István főként a választókerület kisebb községeiben volt sikeres. Négy győzelemmel büszkélkedhet Orbán István is, közülük egyik a 61 összes szavazót számláló Hosztót a sümegi térségből, kettő másik – Balatonederics és Lesencetomaj – a jelölt lakóhelye és fogorvosi működési területe, végül a negyedik Badacsonytördemic, az SZDSZ körzeti kampányfőnökének lakóhelye.

A főként a sümegi térség községei között, de a tapolcai körzetben is több olyan volt, amely a négy évvel ezelőtti eredményhez hasonlóan a konzervatív jelölteket juttatta győzelemre. Hét községben a Független Kisgazdapárt, ötben a Kereszténydemokrata Néppárt és végül egy helyen az Egyesült Kisgazdapárt jelöltje szerezte meg az első helyet egyedül, vagy holt versenyben. A jelöltek között lévő egyetlen polgármester, a dabronci Simon Lajos, az őt indító EKgP-vel együtt az összesítésben az utolsók között végzett, de saját falujában 51,3 százalékos eredménnyel legyőzött mindenkit.

Összehasonlítva az 1994-es eredményeket a négy évvel korábbi választás első fordulójában az azonos párt jelöltje által elért eredménnyel az MSZP óriási javulást mutatott (2326 helyett 8762 szavazat). Ha azonban a két választáson eltérő szervezetek által indított jelölt – Sebők János – adatait mérjük egymáshoz, akkor a különbség jóval kisebb (6745 helyett 8762 szavazat). Rajta kívül csak Bethlen István javított a pártja által négy évvel ezelőtt indított jelölt eredményén (4826 helyett 5423 szavazat), de itt a különbség még elenyészőbb. A többi párt jelöltje rontott a korábbi adatokhoz képest. (lásd: 2. sz. melléklet)

Az MSZP a listákra adott szavazatokat vizsgálva is óriási javulást mutat a négy évvel korábbi eredményhez képest. Ha kisebb mértékben is, de legtöbb településen javított az SZDSZ és az FKgP is. A legnagyobb veszteséget az MDF-nek kellett elkönyvelni, bár sok helyen megközelíti a negatív elsőségben a Fidesz, és ott van nyomukban a KDNP is. (lásd: 3-6. sz. melléklet)

Az 1994-es választáson a listákra leadott szavazatok alapján az MSZP összesen 25 településen győzött, köztük a 3 legnagyobban, Tapolcán (10.181 összes szavazó), Sümegen (3.423 összes szavazó) és Badacsonytomajon (1.447 összes szavazó). A győzelmek többségét, huszonkettőt a tapolcai körzetben szerezte. A negyedik legnagyobb községben, Csabrendeken (1.269 összes szavazó) a KDNP bizonyult a legjobbnak. Ők ezen kívül 7 helyen győztek. Az FKGP 11 helyen, az MDF 6, az SZDSZ 4, az EKgP pedig 1 helyen szerezte meg az első helyet.

A pártokra, illetve a jelöltekre leadott szavazatokat összehasonlítva kitűnik, hogy az első fordulóban Sebők János 3, Bethlen István pedig 30 százalékkal kapott több szavazatot, mint az őt indító párt. A többi jelölt általában lemaradt a pártlistán elért eredménytől. Orbán István például mintegy 15 százalékkal, ami egyértelműen arra utal, hogy más jelölt esetén egy jobb helyezéshez lettek volna még tartalékok. Ugyanakkor, ha viszonylagosan is, de kiemelkedő eredménnyel végzett a függetlenként induló Fazekas János, hisz a szavazatok alapján közvetlenül a parlamenti pártok után következik a sorban. (lásd: 7. sz. melléklet)

Távol maradók és átszavazók

A második fordulóban a 44 ezer választópolgár 55,74 százaléka, 24.700 személy adta le szavazatát a három versenyben maradt jelöltre, Sebők Jánosra, Bethlen Istvánra és Orbán Istvánra. A szavazói részvétel kiegyensúlyozott volt, legtöbb helyen most is meghaladta az 50 százalékos arányt. (lásd: 8-9 sz. melléklet)

A első fordulóhoz képest nemcsak százalékosan, hanem a leadott szavazatok száma alapján is javított mindhárom még versenyben lévő jelölt eredményén. (lásd: 1. sz. melléklet)

Az első helyet, s ezzel a képviselői széket Sebők János, az MSZP jelöltje szerezte meg. A győzelmek számát vizsgálva majdnem azonos eredménnyel végzett, mint az első fordulóban. A választókerület 26 településén szerezte meg az első helyet, 19 településen lett második, 9 helyen pedig harmadik. A 28,38 százalékos összesített eredményét 41,99 százalékra javította, de a leadott szavazatokat tekintve csak ezerötszázzal tudta növelni korábbi nyolcezer-hétszázas eredményét.

Bethlen István a korábbi 13 győzelemmel szemben 25 településen szerzett első helyet, köztük a második városban, Sümegen is. Az első fordulóban kisgazdapárti és kereszténydemokrata győzelmet hozó falvak többségében ő nyerte el az eredetileg máshová szavazó polgárok többségének bizalmát. Az első fordulós 17,56 százalékos eredménnyel szemben a második fordulóban 33,26 százalékot szerzett, előző ötezer-négyszáz  szavazatát nyolcezer-egyszázra növelte.

Orbán István a második fordulóban 3 településen szerezte meg az első helyet. Egyik község most is lakóhelye, Balatonederics, a másik fogorvosi működési körzete, Nemesvita, végül a harmadik, a 29 összes szavazót adó Megyer volt. Ami talán meglepő, hogy saját falujában százzal kevesebb szavazatot kapott a második fordulóban, mint három héttel korábban – miközben az ellenfelei eredménye 60, illetve 40 szavazattal javult ugyanitt. (lásd: 10 sz, melléklet) Összesítettben – és százalékosan – vizsgálva az első fordulóban elért 15,27 százalékos eredményét 24,76 százalékra javította, négyezer-hétszáz szavazatát hatezerre növelte.

A négy évvel korábbi második fordulós eredményeket az 1994-esekkel összevetve kiderül, hogy az MDF-es jelöltek szavazótáborában lényeges módosulás nem történt. Csizmadia István 1990-ben 8077 szavazatot gyűjtött, Bethlen István pedig 8133-at. Igaz, egy a párttal sokkal ellenségesebb környezetben. Nagyobb emelkedés figyelhető meg az SZDSZ-es jelöltek szavazó táborában, a korábbi 5086-al szemben 1994-ben 6054 szavazatot tudtak összegyűjteni a második fordulóban. Az igazi javulást azonban a mindkét választáson elinduló Sebők János eredménye mutatja, az 1990-es 6841 szavazattal szemben 1994-ben 10268 szavazattal zárta a második fordulót. (lásd 1. sz. melléklet)

***

A választópolgárok jó része – hasonlóan a más vidékeken élőkhöz – azzal a szándékkal ment el szavazni, hogy a következő négy évben másképp legyen. “Nekem mindegy, hogy ki lesz a képviselő, csak ne az legyen, aki eddig volt” – tagadta meg a közben BM üdülő gondnokká előlépett egykori leltárellenőrt egy köveskáli fiatalasszony a megyei lap kérdésére. Nagyon sokan gondolkodtak hozzá hasonlóan. Nemcsak az MDF országos megítélése, hanem képviselőjének korábbi tevékenysége, illetve passzivitása miatt is. Hogy ebből mégsem lett teljes elutasítás, abban valószínűleg közrejátszik a mostani jelölt személye és a térségben élők többségében katolikus neveltetése. Ezt fűszerezte az utóbbi évtizedekben átélt kiszolgáltatottság, a gazdasági és közigazgatási perifériahelyzet, az igazán még ma sem város Sümeg és Tapolca folyamatos rivalizálása.

Az egy-egy emberben is keveredő hatalom iránti lojalitás és a kurucos szellem, a térségen belül is eltérő kulturális és gazdasági örökség valószínűleg a jövőben is meghatározza majd az itt élők választói magatartását. A legközelebb indulóknak erre jobban fel kell készülniük, mint az idei jelölteknek, mert egy talán kiegyensúlyozottabb politikai helyzetben többet kell tenni a győzelemért.

Győrffy Árpád – 1994. szeptember 2.