A kiszáradt tavasbarlangjáról, az Y-házakról, a malom-tó környékének mediterrán hangulatáról, no és a laktanyáiról ismert Tapolcát már Nagy Lajos király idején mezővárosként említették. Valahogy mégis sokáig falu maradt.

Századunk elejétől a nyolcvanas évek végégig a település lélekszáma folyamatosan nőtt, 90 év alatt megháromszorozódott. Az utóbbi néhány évben azonban ellenkező irányú folyamatok indultak el. A 1994-ben a város 18.176[1] fős lélekszáma ezerkettőszáznegyvennyolccal maradt el a hat évvel korábbi 19.424 számtól.[2] Ráadásul a lakosság nemcsak fogyott, hanem egyúttal szegényedett is.

Az egykori nagyközséget a bauxitbánya központjának letelepedése indította el hivatalosan is a városiasodás útján 1966-ban. Mai problémáit főként ugyanennek a cégnek a nehézségei okozzák. A hetvenes, nyolcvanas években dolgozók sokaságát felszívó bánya, a vasút, a honvédség, a szigetelő-anyaggyár és a többi kisebb-nagyobb üzem, kereskedelmi vállalat az évtized elejétől kényszerű fogyókúrába kezdett, sorra bocsátották el az ország minden részéből idetelepült munkásaikat.

A település épphogy fejlődésnek indult, az itt élők alig kezdték magukat városban érezni, amikor jött a recesszió. Messze környék leggazdagabb helye szegényedésnek indult. A hajdan kereskedőkkel zsúfolt hetipiac egyre kisebb lett, a húsz éve még világcsodájának számító húsáruház egyszerű húsbolttá degradálódott, miközben nap mint nap egyre több ember vette útját az olcsóságáról ismert lengyelpiac felé.

A terjedő szegénység ma még inkább csak a napi élet nehezülésében, a kifizetetlen lakbérekben, villany és fűtésszámlákban, az olcsó italt kínáló vendéglátóegységek hirtelen megszaporodásában érhető tetten. Ha a hagyományosan használt mutatókat nézzük, Tapolca az átlagosnál jobb helyzetben lévő város képét mutatja.

A 18.176 lakosú településen 1993. végén 224 – többségében kisebb – vállalat és 1782 egyéni vállalkozás működött. Miközben alig ezren dolgoznak a hagyományosan vett iparban, egyre jelentősebb a szolgáltatási szektor aránya. A 6640 lakás háromnegyed része kétszobás, vagy annál nagyobb. Csak ötvennégyből hiányzik a villany, hetvennyolcból a vízvezeték és ötszáztíz előtt nem áll meg rendszeresen a kukásautó. A 4.500 csatornára kötött, 2.611 gázzal ellátott és 2.476 távfűtésbe kapcsolt lakással messze felülmúlják országos átlagot. Ugyancsak dobogós helyet érdemelnek a 4545 személygépkocsi és főként a 2297 lakástelefon alapján. Csak a televízió előfizetők száma meglepően alacsony, a hivatalos adatok szerint a háztartások kevesebb mint felében, 3043 lakásban vallják be pénzükkel is, hogy nézik a tévét.[3]

A munkanélküliség 1995. elején a városban 12 százalék volt, a regisztrált munkanélküliek száma meghaladta az ezer főt. Az orvosokon kívül szinte minden ismertebb szakma képviselője megtalálható az állástalanok között. A női munkanélküliek főleg a szakképzetlenek és a korábbi adminisztratív beosztásúak közül kerülnek ki, míg a férfiak jórészt szakmunkás képzettséggel rendelkeznek.[4]

A felkínált munkahelyek száma folyamatosan száz alatt marad. Főként alacsonyan kvalifikált munkára keresnek dolgozókat. Az elérhető kereset sokak esetében alig haladná meg a munkanélküli járadékot, így nem nagyon tolonganak az állásokért.

Külön utakon

A város nemcsak belső gondokkal küzdött, elvesztette korábbi kistérségi vezető szerepét is. Az egykori Tapolcai járás területén lévő községek között a tanácsi rendszer idején viszonylag eredményes együttműködés alakult ki. Ám ez a kapcsolat az önkormányzati választásokkal gyakorlatilag megszakadt. Az önkormányzati ciklus első két évében a települések inkább a korábbi kapcsolatok szétbontásával, mintsem újak kötésével voltak elfoglalva. Csak a Badacsonytomajon működő Szolgáltató Üzem havi tulajdonosi értekezlete jelentett állandó találkozási lehetőséget a 27 tulajdonos önkormányzat polgármestereinek – de mára már az is felszámolás alatt áll.

Az együttműködéshez hiányzott az önmagában is kellő a súllyal rendelkező kezdeményező. Dr. Nagy József tapolcai polgármester bevallottan nem nagyon foglalkozott a városon kívül eső dolgokkal. Véleménye szerint neki mindenek előtt a település belső ügyeivel kell foglalkozni. A ciklus közepén utódjául választott Sibak András nyitást ígért ezen a területen is, kezdeményezései azonban nem sok eredményt hoztak.

A különmaradás egyik oka talán a múltból örökölt bizalmatlanság. A falvak véletlenül sem szerettek volna valamilyen mindenkinél “egyenlőbbet” maguk fölé. Ahogy többen konkrétan is megfogalmazták: el akarták kerülni, hogy Tapolca, illetve annak vezetői rájuk telepedjenek, más sikereiből kovácsoljanak politikai hasznot maguknak.

Az első választás

Az 1990-es önkormányzati választáson három párt szerzett meghatározó súlyt a testületben. Az SZDSZ 5, az MSZP 4, az MDF pedig 3 képviselőt tudhatott magáénak. A függetlenek nagy száma miatt a polgármester választás előtt még úgy tűnt, hogy az MSZP támogatásával eséllyel indulhat a megméretésen a korábbi megbízott tanácselnök.

A szocialistákkal szemben megszülető SZDSZ-MDF koalíció azonban illuzórikussá tette a szocialisták reményeit. A polgármesteri székbe az utolsó pillanatokban megtalált testületen kívüli helyi ügyvéd, dr. Nagy József került, akit az SZDSZ-es dr. Horváth Tibor ajánlott társainak.

A polgármesteri helyre az előzetes egyeztetések során esélyesnek látszott még a város korábbi főépítésze, a testület egyetlen Fidesz-támogatású képviselője, Papp Zoltán is. Ám az ő nevét gyakorlatilag még a színfalak mögött elvetették.

A taxisblokád idején megkötött SZDSZ-MDF paktum nem bizonyult hosszú életűnek. A gyors elhidegülést jelezte, hogy a polgármester megválasztása után nem sokkal a szocialista Sibak András került az alpolgármesteri székbe az MDF-es jelölt helyett. Az alpolgármesteri hely megszerzése ellenére a szocialista frakció két éven át ellenzékben működött. A honvédségi politikai tiszti előélet listán képviselővé választott Sibak András az alpolgármesterséggel jóformán csak cím viselésére kapott jogot. Dr. Nagy József többször is hangsúlyozta, a feladatokat egyedül is el tudja végezni.

Korai búcsú

A jobb híján megválasztott polgármester, dr. Nagy József, a Csodaszarvas Cserkészcsapat 60 éves alapítója és parancsnoka magabiztosan kezdett munkához. A ciklus első néhány hónapjában új szervezeti rend kidolgozásával párhuzamosan felére csökkentették a hivatali létszámot, és kialakították, két évre rögzítették a testületi működés formai kereteit. Az erős kézzel vezetett üléseken nem volt mód a témák részletes körüljárására. Az ülések maximum 3-4 órát vettek igénybe. Ha egy-egy téma során hosszú, vagy éppen túl sok felé kanyargó vita alakult ki, akkor a polgármester javaslatára levették a napirendről az ügyet, és visszaadták a hivatalnak, vagy az érintett bizottságnak.

A közéletben korábban járatlan képviselők többsége nem tudta felvenni a polgármester által diktált tempót, így dr. Nagy József néhány hónap alatt a város egy személyi vezetőjévé vált. Terveit jobbára csak dr. Horváth Tiborral egyeztette. A helyzet ilyenné alakulása ellen kezdetektől fellépett a szocialisták helyi elnöke, Presits Ferenc. A korábbi időszakban megyei pártbizottsági szinten iskolázódott mozdonyvezető azonban nem jelentett kemény ellenfelet a rutinos ügyvédnek. Ettől kezdve szabad utat kapott a polgármester. Csak a Fidesz-es Papp Zoltán, majd később két szabaddemokrata képviselő próbálta korlátozni önállóságát.

A ciklus első két évében alapvetően stabil maradt az önkormányzat gazdasági helyzete. Bár erre az időszakra esett a munkahelyek számának drasztikus csökkenése, ez a helyi közéletben még nem hagyott mélyebb nyomokat. A testület a működőképesség fenntartása mellett legnagyobb eredményként az új köztemető elkészültét, a várost elkerülő útgyűrű egy részének megépülését és a belgyógyászat építésének elindulását könyvelhette el. Ugyanakkor állom – vagy inkább jól sikerült blöff – maradt a kínai negyed felépítése a kommunizmus elől menekülő hongkongi üzletembereknek, nem valósult meg a Balatonig nyúló idegenforgalmi centrum az egykori katona repülőtér környékén és papíron maradt a gyógybarlangra és a termálvízre alapozó gyógyszálló.

A viszonylag kiegyensúlyozott politikai helyzetben sokakat váratlanul ért, hogy 1992. augusztusában a polgármester rövid levélbe lemondott tisztségéről. Döntésének indokait néhány nappal később a megyei lap újságírójának fejtette ki.

– Lemondásomat főként az indokolja, hogy az utóbbi egy év alatt kialakult törvényi helyzet miatt a polgármester egyre inkább csak díszként ül a székében. Teljesen kifáradtam a céltalan vitáktól. Áldemokráciának tartom, hogy minden áron a lakosság kedvét keressük, olyan ügyben is népszavazást akarunk elrendelni, amelyről a képviselő-testületnek kell döntenie. Az önkormányzat ellenes központi intézkedésekkel szemben csak teljes összefogással lehetne fellépni. Ha ez hiányzik, ha mindenki más fejlődni akar, mi pedig csak a szánkat járatjuk, akkor nincs értelme annak, hogy itt tovább dolgozzak. Mit tudnék én tenni azon kívül, hogy ott ülök díszként a polgármesteri székben?! Semmit. A hatásköri törvény szerint maximális jogom, hogy egy döglött kutyát az utcáról elvitessek. Amikor igent mondtam a felkérésnek, akkor arról volt szó, hogy a város vezetője, menedzsere leszek, de ez nem jelent meg a döntési lehetőségekben. Nem bratyizni jöttem ide, hanem cselekedni.[5]

A polgármesterrel egy időben távozott a testületből hajdani támogatója, dr. Horváth Tibor képviselő, az egészségügyi bizottság elnöke is.  A lemondó levelében kijelentette, hogy a testület egy létszámában szerény, ám annál hangosabb része döntéseivel nem szolgálja a város jövőjét. Az ellenük, a város érdekéért folytatott harc reménytelennek látszik, mivel a jó szándékú többség passzív. A továbbiakban ezért nem kíván részt venni a városvesztő politikában, képviselőségéről, bizottsági funkciójáról lemond.

Furcsa pár

A képviselő-testület megosztottsága miatt úgy tűnt, hogy nehéz lesz utódot választani. Hisz a l9 képviselőre szabott testület meglévő 18 tagjából tíznek ugyanarra a személyre kellett szavaznia, hogy a választás eredményes legyen.

Az eltelt két év alatt a korábban 5 fős SZDSZ-es frakcióból ketten visszaadták mandátumukat, egyikük pedig 5 fősre növelte a függetlenek táborát. A pártok közül csak a kereszténydemokraták könyvelhettek el gyarapodást. Az első SZDSZ-es lemondás miatt  kiírt  időközi választás után létszámuk a ciklus közepére két főre emelkedett. Változatlan maradt a szocialisták, illetve a demokrata fórumosok létszáma, és továbbra is egy-egy városatya képviselte a kisgazdákat illetve és a fiatal demokratákat a képviselő-testületben.

A sors fintora, hogy az MSZP az SZDSZ által hűtlenül elhagyott MDF-ben keresett koalíciós társat. A szövetséget a kereszténydemokraták egészítették ki, akik a jól sikerült egyéni érdek egyeztetésnek köszönhetően folyamatosan biztos támaszt jelentettek a szocialistáknak.

A sikeres koalíció alakításnak köszönhetően eleve eldőlt, hogy a polgármester csakis a szocialista párt jelöltje, Sibak András lehet. Ennek ellenére a liberális jelöltként elindult a választáson a Fideszes Papp Zoltán is. De sem a polgármesterséget, sem az alpolgármesteri helyet nem tudta megszerezni. Az utóbbi pozícióba a koalíciós megállapodásnak köszönhetően az MDF-es Kismárton Józsefné került.

A polgármester és alpolgármester egyaránt pártlistáról került a testületbe, így a képviselőségről való lemondással egy-egy taggal bővíthették volna frakciójukat. A koalíció helyzete azonban annyira stabilnak tűnt, hogy ennek nem látták szükségét. A megnyugtató szavazati arány mellett a szocialisták megerősítették pozíciójukat a bizottságokban is. Az egészségügyi élére a szocialista dr. Csonka László került, az ügyrendi vezetője pedig párttagtársa Szurgyi Barnabás lett.

– A képviselő-testület eléggé megosztott, de a megválasztásomkor kapott szavazatok, és azok a beszélgetések, amelyeket az ülés előtt lefolytattam, talán lehetőséget adnak arra, hogy a jövőben megváltozzon ez a kép. A jelenlegi helyzet arra figyelmeztet, hogy minden lényegi döntés előtt meg kell kérdeznem a képviselőket, a város polgárait. Ehhez fel kell használni a sajtót, a nyilvános szerepléseket, a rendezvényeket, hogy az emberek ne pletykákból értesüljenek a város ügyeiről. Eddig sajnos nem tudtuk, hogy mit gondol egy adott kérdésről a másik képviselő, mert amikor az ügyek nyilvánosságra kerültek, sokszor már fölösleges volt elmondani az álláspontunkat – nyilatkozta Sibak András a választás után.[6]

A kommunikáció megindult, de inkább csak a polgármester felől. Sibak András állandó szereplője lett az éppen induló városi televíziónak. A kommunikáció a másik irányból kicsit döcögősebben működött. A nyugdíjasok és a nagycsaládosok ekkoriban alakult szervezete főként karitatív, és napi tanácsadó tevékenységet folytatott, politikai érdekvédelmi tevékenységük nem fejlődött ki. Annak ellenére sem, hogy a nagycsaládosok elnöke később a parlamenti, majd az önkormányzati választáson is elindult jelöltként.

Ugyancsak a ciklus második felében alakult meg a helyi vállalkozók érdekvédelmi egyesülete is, de ennek működése az alapszabály megalkotása után teljesen eljelentéktelenedett.

A civilszervezetek képviselői. protokolláris szinten többször is találkoztak a város vezetőivel, véleményük azonban továbbra sem jelent meg a képviselő-testület döntéseiben. A határozatok legtöbbször továbbra is valahol a színfalak mögött, úgymond előzetes egyeztetések alapján születtek. Ettől az időtől egyre több volt a zárt ülés a személyi kérdések és az önkormányzati gazdasági ügyek tárgyalásakor.

Pártok tagok nélkül

Az önkormányzati választás után a pártok többségében megindult az erózió. Akik képviselőként, vagy bizottsági tagként valamilyen funkcióhoz jutottak, azok saját dolguk után néztek. A többiek lassan rájöttek, hogy nekik ebben a partiban már nem osztanak lapot. A Fidesz gyakorlatilag megszűnt, az SZDSZ, az MDF, az FKgP és a KDNP működése néhány rendezvényben merült ki, valódi életjeleket csak az MSZP helyi szervezete mutatott. Igaz, náluk is csak a polgármesteri hely elnyerése után kezdett újra nőni a tagság létszáma. A képviselő-testületi üléseken zajló politizálásról a megfelelő városi sajtó hiányában a polgárok vajmi keveset tudtak. A helyi közélet gyakorlatilag a színfalak mögötti lobbizással és néhány baráti csoportosulás összejöveteleiben merült ki.

A parlamenti választások közeledtével, 1993. kora őszén minden pártban megpezsdült az élet. Az ekkor már több mint száz fős tapolcai szocialista szervezet mellett egyre erősödött az MDF, néhány oda-vissza kizárás lebonyolítása után túllépte a bűvös öt főt a Fidesz, és ismét szervezkedni kezdtek a közben jó részt vállalkozóvá avanzsált szabaddemokraták. Az itt is két részre szakadt kisgazdapártból a “függetlenek” mutattak nagyobb aktivitást, bár a kárpótlási licitek hajrájában ők sem sokat foglalkoztak az elvontabb politizálással.

Az új koalíció – a polgármester ügyes káderpolitikájának is köszönhetően – kisebb zökkenőkkel a választási kampány megindulásáig fennmaradt. Ekkor azonban egyes MDF-es képviselők az önkormányzati költségvetési javaslat elutasításával és egy, a polgármester jogsértőnek minősített intézkedései ellen fogalmazott interpellációval rövid időre felrúgták a békét. Egymás kártyáinak megismerése után azonban ismét elásták a csatabárdot.

A lehetőségekkel mindig elégedetlen dr. Nagy Józseffel szemben Sibak András a sikeres vezető képét vette magára, aki csapatával a nehézségek ellenére is sok eredményt tud felmutatni. Közülük is legnagyobb volt a városnak 17 éve hiányzó belgyógyászati osztály felépítése, és átadása 1993. decemberében. A dicsőséget nem csökkentette, hogy a pénzt még az utolsó tanácstestület hagyta örökül, és a munka indításáról szóló döntés az előző polgármester idején született. Az elődökkel való bánásmódot jól szemlélteti, hogy a belgyógyászat avatására sem a korábbi tanácsi vezetőket, sem az első polgármestert nem hívták meg. Így nem kaphattak abból az emlékplakettből sem, amelyet a képviselő-testület alapított a kiváló munkát végzők kitüntetésére. A plakettet a képviselő-testület minden tagja, sőt majdnem minden jelenlévő megkapta a polgármestertől. Igaz, az adományozásról szóló testületi határozat azóta sem született meg.

Jobb híján jelöltek

A választások közeledtével megindult a polgármester jelöltek keresése. A helyi közélet éveken át tartó halódása meghozta az eredményt. Eleinte 10-16 indulóról jártak a hírek a városban, de a jelölési időszak elejére kiderült, hogy nehéz lesz akár ötöt is találni.

Elsőként a több száz fősre növekedett MSZP döntött a jelöltről. Bár többen is számításba jöttek, végül a többség egyértelműen Sibak András mellett határozott. Az eltelt két év eredményein kívül jelentősen növelte esélyét, hogy a parlamenti választáson a szocialista támogatottságú Sebők János szerezte meg a képviselői helyet.

Sibak Andrással szemben valódi győzelmi eséllyel csak egy nagykoalíciós jelölt indulhatott volna, de a hosszú hónapokon át tartó tárgyalások ellenére nem jött létre teljes szövetség még a konzervatív blokkon belül sem. A kereszténydemokraták a színfalak mögött már a választások előtt kiegyeztek a szocialistákkal. Ebben része volt annak is, hogy az MDF eleinte a többiek számára elfogadhatatlan alpolgármestert, Kismárton Józsefnét szerette volna polgármester jelöltként indítani. De az igazi kötőerőt ismét az egyéni érdekek egyeztetése jelentette.

Az MDF-re és a torgyánista FKgP-re szűkült kiskoalíció több hetes tanácstalanság után a helyi közéletben korábban jelentős szerepet betöltő, de az elmúlt négy évben onnan kikopott 62 éves nyugdíjas bányamérnököt, Orbán Tibort indította a polgármesteri helyért.

Gondot okozott a jelölt állítás a néhány fősre csökkent, de így is megosztott SZDSZ-es szervezetnek is. A korábbi képviselők a párt neve alatt nem vállaltak további szerepet. Ebben része volt az egyéni élethelyzetek megváltozásának, és annak a kérdőívnek, amellyel a szervezet a jelöltek szellemi, családi és politikai előéletét akarta regisztrálni. Más lehetőség híján Így lett polgármesterjelölt a közéletben addig teljesen ismeretlen 28 éves villamos üzemmérnökből, Jámbor Józsefből.

A négy éven át a feloszlás rémével küzdő helyi Fidesz-csoport a parlamenti választások idején ejtett 50 éves építészt, Papp Zoltánt jelölte a küzdelemre, aki az első ciklusban a párt támogatásával nyerte el a képviselőséget.

A nagycsaládosok helyi egyesülete saját elnökét, a 44 éves dr. Erdélyi Balázst indította. Az építész, múzeumigazgató májusban a parlamenti képviselőségért is versenybe szállt az NDSZ színeiben, de nem járt sikerrel.

A hatodik jelölt a tapolcai szocialista szervezet függetlenként induló tagja, a 48 éves vállalkozó, korábbi sikeres sportvezető, Boczkó Gyula volt, akit ezért a lépésért a párt helyi lapjában félszegen ki is átkoztak.

Első a szakértelem

A hat polgármesterjelölt a választás hetének hétfőjén mérte össze elképzeléseit. A helyi tévé és rádió által is közvetített fórumot a nyugdíjasok érdekvédelmi egyesülete szervezte, amelynek vezetői korábban többször is hangoztatták, hogy nem választanak maguknak közös jelöltet, de tagjaiknak segítenek a tájékozódásban.

A kommunikátori feladatot legjobban talán Boczkó Gyula oldotta meg, aki kellő rámenősséggel, magabiztossággal mondta el programját és válaszolt a későbbi kérdésekre.

Sibak András és Papp Zoltán néha kicsit ingerlékenynek tűnt. A polgármester a fórumon is “vannak problémák, de az eddigi eredmények alapot adnak a további fejlődéshez” stratégiát választotta. Papp Zoltán programjában és válaszában a szakértelem fontosságát hangsúlyozta folyamatosan. Magát, mint jól képzett, és sokat tapasztalt építészt, közigazgatási szakembert állította be, aki a kispad után a játéktéren is ki akarja próbálni képességeit.

A szakértelemre próbált építeni Erdélyi Balázs is, Orbán Tibor pedig alkatához és korához illően a megfontolt, bölcs vezetőt formálta meg. A legszíntelenebb az SZDSZ-es jelölt volt. Amikor megkérdezték tőle, miért indult, azzal válaszolt, hogy felnőtt állampolgárként joga van hozzá.

A jelöltek persze nemcsak közösen mutatkoztak be. Sibak András egy országosan ismert szocialista politikussal, a művelődési tárca politikai államtitkárával, a városban korábban már sikerrel szereplő Jánosi Györggyel együtt lépett a választók elé. Polgármesteri programjában három fő irányt fogalmazott meg. Fenn kívánják tartani a város – az intézmények, az infrastruktúra – működőképességét. Szeretnének tenni azért, hogy az itt élők könnyebben jussanak munkához, egyáltalán meg tudjanak élni. Végül mindent elkövetnek az emberek komfortérzetének, hangulatának javításáért. Ennek érdekében a lehetséges forrásokat kihasználva a város fejlesztéséről sem mondanak le.

Kilencvenegy jelölt tíz helyre

A képviselői helyekért kilencvenegy jelölt szállt versenybe a város tíz választókerületében. A tizenkettő független induló mellé az MSZP, a KDNP, a Köztársaságpárt, a Pedagógus Szakszervezet és az MDF-FkgP koalíció mindegyik választókerületben állított jelöltet. A Nagycsaládosok Tapolcai Egyesülete 7, az SZDSZ 6, a Vállalkozók Egyesülete 5, a Fidesz és az MSZDP-NDSZ koalíció 4-4, a Munkáspárt pedig 2 kerületben gyűjtött megfelelő számú aláírást a jelöltek előállításához.

A polgármesteri helyre is pályázókkal együtt összesen tizennyolcan voltak, akik négy évvel ezelőtt is indultak a képviselőségért, az 1990-es választáskor, vagy későbbi pótválasztáskor közülük tizenkettő lett a testület tagja. A tizennyolc közül négy közben jelölő szervezetet változtatott, hárman az SZDSZ-t cserélték más pártra, illetve a függetlenségre.

A független jelöltek a választás előtt két nappal ismertették elképzeléseiket a választókkal. Illetve csak ismertették volna, mert a 12 jelöltön kívül összesen négy olyan személy jelent meg a fórumon, aki nem indult a választáson.

Többségük úgy vélte, hogy az egyéni képviselő legfontosabb feladata a választók, illetve a körzet folyamatos képviselete. A mindenkit érintő ügyek közül legfontosabbnak a város működőképességének megőrzését, új munkahelyek teremtését, az idősekről való gondoskodást és a zavaros ügyek tisztázását tekintették.

A korábbi ciklusban már képviselősködő jelöltek arról próbálták meggyőzni társaikat, hogy a függetlenek lehetőségei eleve korlátozottak. Csak másokkal szövetkezve lehet ereje hangjuknak. Többen úgy vélték, hogy sokat segíthetne a munkában, ha a városban megerősödnének a civilszervezetek, hisz ezek megfelelő hátteret biztosítanának a független képviselők számára is. Addig viszont nincs más lehetőség, csatlakozni kell valamilyen frakcióhoz – ha lazán is.

Szavazók és szavazatok

A választáson a 13919 választásra jogosult 43,75 százaléka vett részt. A kerületenkénti szavazói aktivitást, az összes választópolgár és a  győztesre adott szavazatok arányát az 1. számú ábra szemlélteti.

1. ábra – A szavazásra jogosultak  és a szavazók számának összehasonlítása a győztes jelölt eredményével választókerületenként és összesen – a legutolsó adatsor az eredeti érték  tizedrésze

Az 1. számú egyéni választókerület a város legrégebbi része, amelyen sokáig építési tilalom akadályozta a fejlődést. Csak egy-egy kedvezményezett személy építhetett lakást. Emiatt lakossága nagyon elöregedett, és elszegényedett. A sűrűn lakott területen főként vasutasok vagy leszármazottaik laknak a sokszor öt családnak is otthont adó udvarban. Kivételt inkább a néhány ideépített emeletes OTP-lakás jelent.

A körzetben induló 9 jelölt közül a korábbi MSZP-s képviselő, a párt helyi elnöke, Presits Ferenc 49 éves mozdonyvezető, tősgyökeres tapolcai lakos szerezte meg a győzelmet 42,122 százalékos fölényes eredménnyel. Más olyan, aki korábban is indult volna, nem volt a körzetben.

A 2. számú egyéni választókerület a Malom-tó körüli műemlék együttest foglalja magába. Urbanizációs és szociális viszonyaira gyakorlatilag ugyanaz a jellemző, ami az 1. számúra.

A körzet korábbi képviselője, a 90. őszén 70 százalékkal győző háziorvos, dr. Huberth János nem indult újra. A négy éve más körzetben vesztő, majd egy időközi választás második fordulójában mégis bejutó KDNP-s Resch Mihály az 54 szavazattal – 1, százalék – hozta a korábbi formáját. A pártlista első helye azonban így is biztosította neki a bejutást, és az alpolgármesteri tisztséget. A hét induló közül az első helyet 41,99 százalékos eredménnyel a szocialista Varga Károlyné Söveg Edit gyermekkönyvtáros, tősgyökeres tapolcai lakos szerezte meg.

A 3. számú egyéni választókerület, a belváros. A hatvanas években felépült társasházakban, és a hosszú idő óta zajló épület rehabilitációnak köszönhetően a szegényebb rétegek kiszorultak innen. A 7. számú körzet mellett főként itt élnek a gyárakban, bányában dolgozó mérnökök. A cserélődések során hasonló társadalmi helyzetű emberek kerültek a megüresedő helyekre.

A körzetben 10 jelölt indult, közöttük függetlenként a korábbi képviselő, dr. Sáry Gyula is, aki 5,6 százalékos eredményével nem tudta megtartani tisztségét. Ugyancsak újra induló volt az egyik polgármesterjelölt, Papp Zoltán, aki négy éven át a FIDESZ-t képviselte a testületben. Az 1990-es 12 százaléka (59 szavazat) helyett most csak 5,75 százalékot (40 szavazatot) szerzett. Ebben a körzetben indult a korábbi MDF-es alpolgármester, Kismárton Józsefné is, aki 12,5 százalékot, 87 szavazatot tudott összegyűjteni. (Listán azonban mégis bekerült). Hasonló egyéni eredmény után lett listás képviselő az MSZP egyik meghatározó tagjából, dr. Pataki Attilából, aki 17,24 százalékot, 120 szavazatot gyűjtött, és a Pedagógus Szakszervezet listavezetőjéből, Pontyos István iskolaigazgatóból, aki 14,22 százalékot, 99 szavazatot ért el. Náluk is gyengébben szerepelt a Nagycsaládosok Egyesületének polgármesterjelöltje, dr. Erdélyi Balázs múzeumigazgató, építész, aki 7,04 százalékot, 49 szavazatot kapott.

A körzetben az első helyet dr. Zsiray Ferenc szerezte meg 22.13 százalékkal, 154 szavazattal, aki egyetlen független jelöltként került a testületbe. A 60 éves szülész-nőgyógyász osztályvezető főorvos 1957. óta él a városban.

A 4. számú egyéni választókerület a belváros és az Y-os lakótelep között helyezkedik el. A szép kertes házakat javarészt a város középrétegéhez tartozók lakják. Munkahely szerint a körzet vegyes lakosságúnak tekinthető.

A körzetben nyolc induló volt, az első helyet a szocialista Horváth Szilveszter szerezte meg 29,46 százalékkal, 228 szavazattal. Az 53 éves nyugdíjas bányamester 1961-ben került Tapolcára. Két évvel korábban az időközi választáson ugyanebben a kerületben alulmaradt a versenyben a KDNP-s jelölttel, dr. Pátkai Lászlóval szemben.

Az 5. számú egyéni választókerület az Y-házakat és a szomszédos területek egy részét foglalja magába. a 8. számú körzethez hasonlóan itt is főként a bányászok vannak túlsúlyban, de más munkahelyen dolgozók is megtalálhatók itt. Viszonylag kevés közöttük a magasan kvalifikált. A körzethez tartozik egy kis darab a város régebbi részéből, de a lakossági arányok miatt nem változtat lényegesen a helyzeten.

A körzetben induló 10 jelölt közül többen négy évvel korábban is próbálkoztak. A korábbi SZDSZ-es képviselő, Illés Gyula, függetlenként 15,66 százalékkal 111 szavazatot szerzett. Győry Csaba az MSZDP színeiben egykor 3,5 százalékot – 15 szavazatot – kapott, most az NDSZ támogatással erősödve 0,85 százalékot – 6 szavazatot – szerzett. A négy éven át listás MDF-es képviselő, Hegedűs József korábban a 6. számú egyéni választókerületben 21 százalékot, illetve 75 szavazatot kapott, most itt 12,27 százalékkal, 87 szavazattal az 5. helyen végzett. A szocialista Szurgyi Barnabás szám szerint éppen megduplázta négy évvel korábbi szavazatait 58-ról 116-ra, de az arányokat nézve most is az akkori eredményt hozta a 16,36 százalékos eredménnyel. Négy éve listán bejutott a testületbe, de helyezése erre most nem adott lehetőséget.

Ebben a körzetben indult a négy és nyolc fő között folyamatosan változó helyi FIDESZ csoport elnöke, Kiss Tibor is, aki a szavazatok 2,54 százalékát szerezte meg a rá adott 18 vokssal, ez mindenképp fejlődést jelent az időközi választáson szerzett 7 szavazatával szemben.

A győzelmet a 4. számú kerület korábbi képviselője, a KDNP-s háziorvos, dr. Pátkai László szerezte meg 22,71 százalékkal, illetve 161 szavazattal.

A 6. számú egyéni választókerület a város észak-keleti részén, az Y-házas lakótelep szélén helyezkedik el. Főként olyan tapolcai származású fiatalok (ma már kicsit középkorúak) lakják, akik szülői segédlettel itt vásároltak OTP-lakást, vagy építettek maguknak. Képzettségük, munkahelyük, foglalkozásuk alapján vegyes képet mutatnak.

A körzetben 8 jelölt indult, köztük egyetlen korábbi jelöltként a győzelmet ismét megszerző szocialista képviselő, dr. Csonka László 46 éves sebész. 1990-ben 30 százalékot, 99 szavazatot szerzett, most 54,20 százalékkal 271 szavazat segítette ismét a képviselőséghez.

A 7. számú egyéni választókerület a belvárostól északra elhelyezkedő kertvárost foglalja magába. A terület jó része nemrég épült családi házakból, vagy kisebb társasházakból áll. Viszonylag jó anyagi helyzetűek lakják, akár a 8. számú választókerületben, itt is szőlőtermesztésre használják az udvarokat.

A körzetben induló 12 jelölt között sikertelenül újra indult a körzet korábbi MDF-es képviselője, Kismárton József, aki a 90-es 30 százalék, illetve 153 szavazat helyett most 15,41 százalékot, illetve 108 szavazatot szerzett. Az ugyancsak újra próbálkozó független Kardos Károly vállalkozó 1990-ben 6 százalékot, 28 szavazatot, most 3,71 százalékot, illetve 26 szavazatot kapott. Mindkét alkalommal sikertelenül szerepelt a választáson a szocialista jelölt, Peszleg Gyula is, aki négy éve 7, most 11,7 százalékot szerzett. A jelöltek között volt a Pedagógus Szakszervezet ügyvivője, Lájerné Tóth Éva, aki 87 vokssal a szavazatok 12,41 százalékát szerezte meg, de listán így is bejutott.  A győzelmet az MSZDP-NDSZ koalíció által támogatott Török Attila a kórházi laboratórium 46 éves dolgozója szerezte meg 17,26 százalékkal. A tősgyökeres tapolcai vegyészmérnök korábban már rövid ideig tagja volt a városi tanácstestületnek, 10 évig társadalmi megbízatású elnöke volt egy lakásszövetkezetnek és 1972. óta a helyi református gyülekezet presbitere.

A 8. számú egyéni választókerület- a városmag észak-nyugati része, a Sümeg felé vezető út két oldala – javarészt Bányászok lakják, akik néhány nagyobb emeletes házban zsúfolódnak össze. Nagyon sokan közülük éppen a nyugdíj jogosultság elérése előtt vesztették el munkahelyüket a városban bekövetkezett leépítés miatt. Jobb esetben korkedvezménnyel nyugdíjba küldték őket. A körzet másik meghatározó csoportja a vasutasok közül kerül ki. Egy részük a bányászokkal együtt, vagy azokéhoz hasonló házgyári lakásokban él. Java részt vasutasok, vagy leszármazottaik foglalják el a kertvárosból átnyúló családi házakat is amelyeknek minden négyzetméterét kihasználják – az apró udvarokban is gyep helyett szőlőt termelnek.

A körzetben 10 jelölt indult a képviselőségért. A KDNP-s dr. Kaszás Sándor az előző ciklusban pártja listáján jutott a testületbe, most 8,86 százalékkal a 6, lett. A köztársaságpárti Kozma Henrik pedig négy évvel korábban sikertelenül szabaddemokrataként.

A körzetben a szocialista Balázsné Kiss Éva 35 éves tapolcai születésű óvónő szerezte meg a győzelmet 19,43 százalékkal, 158 szavazattal. Rajta kívül bejutott a testületbe a Köztársaságpárt listáján Kozma Henrik 35 éves híradásipari technikus,  aki 3,32 százalékkal, illetve 27 szavazattal az utolsó lett a versenyben. Négy évvel korábban ugyanitt 7 százalékot, 91 szavazatot kapott.

A 9. számú egyéni választókerület a Dobó lakótelepet foglalja magába. Földrajzilag és lakosság összetétele szerint is önálló egységként létezik a városban. Főként Itt laknak a helyőrség két laktanyájában dolgozó hivatásos katonák és polgári alkalmazottak. A telep valamikor az 50-es 60-as években épült. Eredetileg teljesen zártan működött, még a feleségeknek is saját háziipari üzemet szerveztek, hogy ne kelljen a városba munkát keresniük. Az utóbbi években a honvédségi leépítés és a lakások egy részének eladása miatt az egykori “tiszti” lakótelepen egyre több a honvédségtől teljesen független civil telepedett be. Az itt élőknek nagyon erőteljes a jelenléte, képviselete a civilszervezetekben. A szokatlanul nagy közéleti aktivitás leginkább a viszonylag alacsony nyugdíj korhatárnak köszönhető. Közülük is a legaktívabbak az egykori politikai tisztek és pártmunkások. Gyakorlatilag ők hozták létre a nyugdíjasok városi érdekképviseleti egyesületét, jelentős erőt képviselnek az MSZP-ben, ott vannak a munkáspártban és a sportegyesületekben.

A körzetben 9 személy indult a képviselőségért. A jelöltek többsége ma is, vagy korábban honvédségi alkalmazásban állt, vagy házastársáról mondható el ugyanez. A győzelmet a Pedagógus Szakszervezet jelöltje, a 30 éve Tapolcán élő Szatmári Jánosné, a 4. sz. általános iskola igazgatóhelyettese szerezte meg 37,84 százalékkal, illetve 140 szavazattal. A szoros versenyben maga mögé utasította a körzet országgyűlési képviselőjének titkárát, az egykori politikai tisztet, Rezsek Szilvesztert, aki 30,54 százalékot, 113 szavazatot kapott.

A 10. számú egyéni választókerület egy a városhoz csatolt községet, Diszelt foglalja magába. Bár az utóbbi évtizedben érezhető változásokat hozott a veszprémi út mellett, a Csobánc-hegy alatt lévő településen, hogy sokan a város lakói közül itt vettek, építettek házat, illetve sokan a városi munkahely mellé lakóhelyül választották a települést. A lakosság többsége az őslakosok közül kerül ki ma is. Az előző ciklus első hónapjaiban SZDSZ-es színekben induló háziorvosuk képviselte őket a város testületében. De lemondása miatt egy ideig teljesen képviselet nélkül maradtak. Az időszaki választás második fordulóján – harminc körüli szavazattal – a város belső részében lakó nyugdíjas agrármérnök Resch Mihály nyerte el a képviselőséget, aki a KDNP színeiben indult.

A körzetben 6 jelölt indult a képviselőségért. Jurschik Ferenc, a szocialisták jelöltje négy évvel korábban a város másik végében már sikertelenül próbálkozott, most 3,44 százalékot, 12 szavazatot szerzett. A körzet falusias jellege ellenére az átlagosnál is rosszabbul szerepelt a MDF-FKGP koalíció jelöltje Tóthné Szabó Éva, aki 7 szavazattal, 2,01 százalékkal az utolsó lett. A győzelmet a KDNP-s Ungvári János 63 éves nyugdíjas, a majdani testület korelnöke szerezte meg 36,96 százalékkal, 129 szavazattal, aki 42 éve él a diszeli városrészben.

A töredékszavazatok alapján a kompenzációs pártlistán egy mandátumot szerzett a KDNP. A képviselői helyre a párt helyi elnöke, a 35 éve Tapolccán élő nyugdíjas agrármérnök, Resch Mihály került, aki korábban is tagja volt a testületnek. Egy mandátumot szerzett az MSZP is, erre dr. Pataki Attila, a bauxitbánya mérnöke, a vállalati pártszervezetet 1989-ben elsőként feloszlató egykori üzemi párttitkár került. Ugyancsak egy mandátumot szerzet a Köztársaságpárt  is, amely a korábban már említett Kozma Henriket delegálta képviselőnek. Két hely jutott a Pedagógusok Szakszervezetének. Az egyiket a tapolcai születésű Pontyos István, a 4. sz. általános iskola 48 éves igazgatója, a másikat   az ugyancsak tapolcai születésű Lájerné Tóth Éva, az Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola igazgatóhelyettese kapta. Két mandátum jutott az FKGP-MDF koalíciónak is. Az egyik helyre a polgármesteri székért sikertelenül induló 61 éves nyugdíjas vezérigazgatóhelyettes, a pártokon kívüli Orbán Tibor, a másikra pedig a város korábbi alpolgármestere, az MDF-es Kismárton Józsefné óvónő került.

Sibak újra

A polgármester jelöltekre leadott 6003 érvényes szavazatból Sibak András 3256-ot, 54,24 százalékot szerzett.(2. számú ábra) Utána 877 szavazattal, illetve 14,61 százalékkal az FKGP-MDF indítású Orbán Tibor, 811 szavazattal, 13,51 százalékkal a független Boczkó Gyula, 532 szavazattal, 8,86 százalékkal a FIDESZ-es Papp Zoltán, 382 szavazattal, 6,36 százalékkal a Nagycsaládosok Egyesületének elnöke Erdélyi Balázs következett, végül utolsó helyen 145 szavazattal, 2,42 százalékkal az SZDSZ jelöltje, Jámbor József végzett. A polgármester jelöltekre leadott 6003 érvényes szavazatból Sibak András 3256-ot, 54,24 százalékot szerzett. Utána 877 szavazattal, illetve 14,61 százalékkal az FKGP-MDF indítású Orbán Tibor, 811 szavazattal, 13,51 százalékkal a független Boczkó Gyula, 532 szavazattal, 8,86 százalékkal a FIDESZ-es Papp Zoltán, 382 szavazattal, 6,36 százalékkal a Nagycsaládosok Egyesületének elnöke Erdélyi Balázs következett, végül utolsó helyen 145 szavazattal, 2,42 százalékkal az SZDSZ jelöltje, Jámbor József végzett.

2. ábra: A polgármesterekre adott szavazatok megoszlása választókerületenként és összesen

(Az oszlopok mellett a kapott szavazatok száma)

Sibak András hét kerületben megszerezte a szavazatok abszolút többségét. Legjobb eredményét – több mint 70 százalékot – a 9. sz. választókerületben, korábbi munkatársai körében a honvédségi lakótelepen érte el. Három kerületben maradt el az ötven százaléktól, a falusias jellegű, a fejlesztésekből éveken át kihagyott diszeli városrészben, valamint a kertvárosban és  a kertváros szélét is magába foglaló bányászok, illetve vasutasok lakta nyugati városrészben.

A többi jelölt az egyes kerületekben kis eltérésekkel az összesített eredménynek megfelelően szerepelt. Ez alól csak a diszeli városrész volt kivétel, ahol Boczkó Gyula a vesztes társaihoz képest kimagasló eredményt ért el.

Pártok és csoportok

Az egyéni körzetekben induló képviselők összesített eredményét vizsgálva az MSZP és a KDNP javított négy évvel korábbi eredményén. A legnagyobb vesztes pedig az SZDSZ és a FIDESZ lett. 1990. szeptemberében az SZDSZ 3, az MSZP 2, az MDF és a KDNP 1-1 első helyet szerzett az egyéni kerületekben, 3 helyen pedig a függetlenek győztek. 1994. decemberében az MSZP 5 kerületben lett első, a KDNP kettőben, a Pedagógus Szakszervezet, illetve az MSZDP-NDSZ koalíció egyben. Ugyancsak egy kerületben végzett az élen független jelölt. Az MDF és az FKGP erejéből csak második, az SZDSZ-éből harmadik, a Fidesz-éből hatodik helyre futotta.

A megyei közgyűlési listát állító pártok és más szervezetek versenyét óriási fölénnyel az MSZP nyerte (3. ábra). A kertváros és a diszeli városrész kivételével mindenütt 40 százalék feletti eredményt ért el.  A második helyen a KDNP-ből, az MDF-ből és Más szervezetekből álló konzervatív koalíció végzett, de a rájuk adott szavaztok az MSZP-s voksok harmadát sem éri el. A dobogó harmadik lépcsője  az FKGP-é lett, a negyediket pedig a Tapolcán helyi szervezettel rendelkező Nagycsaládosok Országos Egyesülete szerezte meg.

3. ábra: A megyei közgyűlési jelöltek pártlistáira adott szavaztok megoszlása választókerületenként és összesen (Az oszlopok mellett a kapott szavazatok száma )

A kerületenkénti értékek nem mutatnak jelentősebb szóródást. Igazi eltérés – a polgármester jelöltekre adott szavazatokhoz hasonlóan – a 7-10-es kerületben látható. A 9. sz. kerület egyértelműen a baloldalé, az összes szavazat 6 százaléka a Munkáspártté, 65 százaléka pedig az MSZP-é lett. A konzervatívok főként 7-es és a 10-es kerületben – a kertvárosban és a diszeli városrészben szerepeltek eredményesen. De itt sem lehettek igazi ellenfelei a szocialistáknak akkor.

4. ábra: A fontosabb pártokra adott szavazatok az 1990-ben és 1994-ben megtartott parlamenti és önkormányzati választásokon a kapott szavazatok százalékában (Az 1994. évi önkormányzati választás adata a megyei lista alapján)

Az SZDSZ és a Fidesz minden kerületben eljelentéktelenedett. Megítélésük egybevág a választás előtti időszakban a város életében betöltött szerepükkel. Legnagyobb visszaesés az SZDSZ-nél tapasztalható. Amíg az 1990-es és az 1994-es  parlamenti választás között 15 és 21 százalék között ingadozott népszerűségük – 4. számú ábra – az 1994. decemberi önkormányzati választáson csak 8,2 százalékot szereztek. A két szélső értéket nézve hasonló helyzetet tapasztalunk az MDF-nél és a KDNP-nél is, de az ő népszerűségük lépésről-lépésre csökkent az  1990-es együttes 31 százalékról 12 százalékra.

A listák alapján egyértelmű növekedést az FKgP-nél és az MSZP-nél tapasztalhatunk. A szocialisták megnégyszerezték, a kisgazdák majdnem megduplázták négy évvel korábbi eredményüket. Igaz az utóbbiaknak mindez így is kevés volt ahhoz, hogy pártjukból bárki is bekerüljön a testületbe.

Győztes kerestetik

Miközben az MSZP megcsinálta azt a bravúrt, hogy az 1990-es 10 százaléka után már 1992-ben a város irányítója lett, és pozícióját 1994-ben tovább erősítette, a testületben nem jutott hely az előző ciklusban legtöbb mandátumot szerző SZDSZ-nek és a Fidesznek sem.

Ugyanakkor az adatok alapján valószínűsíthető, hogy a sikert nemcsak önmagukban a helyi szocialisták érték el, abban része volt az MSZP országos népszerűségének is. Ezt szemlélteti  az 5. számú ábra, amely választókerületenként összehasonlítja Sibak András és az MSZP eredményeit.

5. ábra – Sibak András polgármesterjelölt, illetve az MSZP szereplése az egyes választókerületekben és a város egészében

Az egymást kísértetiesen követő vonalak jelzik, hogy a  szavazatok inkább a pártnak szóltak. Ez egyúttal azt is jelentheti, hogy a helyi legitimitás nagyban függ a jövőben is a szocialista párt általános megítélésétől.

A szocialisták egyoldalú dominanciájával egy időben megfigyelhető a pártok és a független jelöltek népszerűségének csökkenése, miközben megerősödtek a nem pártszerű civilszervezetek. A 6. ábrán a képviselőkre adott szavazatok összegét szervezetenkénti bontásban ábrázoljuk.

6. ábra: Az 1990-es és az 1994-es választáson a képviselő-jelöltekre adott szavaztok összege a jelölő szervezet alapján

A civilszervezetek növekvő népszerűsége végül is nem jelent meg a képviselő-testületben, hisz a helyek 39 százaléka a szavazatok 26 százalékát megszerző MSZP-nek jutott. A 31 százalékot szerző civil szervezetek közül egyedül a Pedagógus Szakszervezet könyvelhetett el sikert 3 tagjának bejutása miatt.

Új idők új emberei

Az új testület első ülésén megválasztották az alpolgármestereket. Mondhatnánk, győzött a papírforma. Az egyik posztra 13 szavazattal a személyében és pártjával már korábban elkötelezett Resch Mihály, a KDNP helyi elnöke került, aki csak listán juthatott a testületben, mert 54 szavazatával csak a 4. helyet szerezhette meg a 2. számú egyéni választókerületben. A másik alpolgármesterré 15 szavazattal Szatmári Jánosnét választották, aki a honvédségi lakótelep képviselői helyét nyerte el a Pedagógus Szakszervezet jelöltjeként.

A személyek, illetve a Resch Mihályra adott szavazatok száma alapján arra lehetne következtetni, hogy az MSZP a korábbi szövetséges, az MDF helyett a KDNP-t és a Pedagógus Szakszervezetet választotta társnak az új ciklusra. Bár hivatalos koalícióról nem beszélhetünk.

– Semmilyen koalíciós tárgyalás nem volt se a kereszténydemokratákkal, sem a pedagógusokkal – jelentette ki az alakuló ülésen Presits Ferenc MSZP-elnök. – Mi a hét fős többséget úgy fogtuk fel, hogy nekünk ebben a testületben gesztust kell gyakorolni a többiek felé. Mi nem erőpozícióból akarunk politizálni, hanem a városért…

Az alpolgármesterré választott kereszténydemokrata listavezető, Resch Mihály ugyancsak cáfolta a hivatalos koalíciót.

– Ilyen szó, hogy koalíció egyetlen egyszer sem hangzott el közöttünk. Valószínűnek tartom, hogy a korábbi közös dolgok alapján a polgármester úr velünk próbálja meg az egységes testületi munkát.[7]

Valószínűleg ő fogalmazta meg pontosan az új irányvonalat: egységes testületi munkára van szükség. A választás óta lezajlott ülések alapján sem beszélhetünk valódi koalícióról a három szervezet között. Talán inkább egy olyan nagykoalícióról van szó, amelynek ők alkotják a magját. Ebben a nagy koalícióban éppúgy benne vannak az MDF-esek, a függetlenek, mint a három központi párt. A nagykoalíció olajozott működését jelzi, hogy az első ülésen leadott mintegy 400 képviselői szavazatból egy ellenszavazat volt és kettő tartózkodás. A többi igen. A város egyik korábbi vezetője enyhe iróniával jegyezte meg az ülés után, hogy “ilyen jól vezetett testülete még nem volt a városnak.”

A sok tagjában régi testülettel új fajta politizálás kezdődött Tapolcán. Ennek egyik első jele volt a sajtó megrendszabályozása. Egy sikertelenül végződött iskolabezárási kísérlet után polgármester saját hatáskörében leállította az ülésekre készített előterjesztések kiküldését az újságíróknak. Ezzel jó részt egy időben a Média Alapítvány szocialista irányítású kuratóriuma megbízható új vezetőt állított a helyi tévé és rádió élére.

“Azt mondják, megjelentek a mélyebb vízben a rablóhalak. De hát legfeljebb egymást ehetik. Én még egyet sem láttam, pedig figyelem a tavat. Viszont láttam tekeregni több piócát. Csak hinni lehet, hogy sem a rablóhalak, sem a piócák nem szaporodnak el, s egyszer majd megjelennek a honos, szerény polgári csellék.

De ehhez le kell, hogy tisztuljon a víz.”[8]

A fenti szavakat leíró korábbi képviselő, dr. Sáry Gyula állításának igazáról az idő mond véleményt.

Győrffy Árpád                      

Nagyvázsony, 1995. augusztus 31.

[1] Adatok a városról – a szervezeti és működési szabályzat melléklete, 1995 – Tapolca Város Önkormányzata

[2] Szeptember 30-a elé – a városi tanács tájékoztatója – Tapolcai Körkép – Tapolca – 1990.08.28.

[3] Veszprém megye statisztikai évkönyve 1993. – KSH Veszprém Megyei Igazgatósága, Veszprém  – 1994

[4] Tapolca térség foglalkoztatási helyzetének elemzése és az azt segítő intézkedések hatása – előterjesztés a Veszprém Megyei Munkaügyi Tanács ülésére – kézirat – Veszprém – 1995.

[5] Győrffy Á: Nem bratyizni, cselekedni jöttem – interjú dr. Nagy Józseffel, Napló, Veszprém – 1992.08.23.

[6] Győrffy Á: Interjú az új polgármesterrel – Napló, Veszprém –  1992.09.03.

[7] Győrffy Á: Nincs szó koalícióról – Napló, Veszprém  – 1994.12.23.

[8] Dr. Sáry Gy: Tapolca tó – Tapolcai Újság, Tapolca – 1995.06.16.